Csillagjegyek

A Kost a közegellenállás élteti. Létélménye egy versenymotorosé: minél jobban belehasít a menetszél, annál inkább érzi, hogy jelen van a világban és előre halad. Saját határairól csak akkor szerez tudomást, amikor beleütközik valaki másba.

A Bika higgadt csodálkozással szemléli a világot: hova ez a nagy sietség? Szemöldökét felvonja, ajkán mosoly játszik. Valamit tud, amit a többiek nem - egyszerűen csak lenni.

Ha madár volna, ágról ágra szállna, ha eldobott kavics, a víz színén kacsázna. Számára csupán egy a fontos: nem leragadni, nem mélyre merülni. Ő az a kíváncsi, aki soha nem öregszik. Mindenről, de tényleg mindenről tudnia kell. Vele élvezet a csevegés, élmény a pletykálkodás.

A Rák a legsebezhetőbb karakter. Lelke olyan, mint egy erdei tavacska vize. Ha nyugalomban van, akkor tiszta, áttetsző, vízinövényei között apró halacskák lebegnek: teljes az idill. Ám ha valaki egy követ dob bele, vagy egy arra kóborló állat átgázol rajta, akkor az iszap felkavarodik, leszakadt növényi részek keverednek az átlátszatlan barna üledékkel, a kis halak rémült és vak cikázásba fognak, a tavacskában eluralkodik a káosz és a kétségbeesés.

Az Oroszlán magabiztos és öntudatos. A háta egyenes, a tekintete nyílt. Amikor ad, lefegyverzően nagyvonalú, amikor kér, ott nincs helye ellenvetésnek. Ha elsőbbségét elismerik, jól érzi magát. Ha nem, ellenfelével rivalizálásba kezd, s addig nem nyugszik, amíg azt megadásra nem kényszeríti.

A Szűz úgy tekint az életre, mint Hamupipőke a tál borsóra és lencsére: addig se bál, se királyfi, amíg az utolsó szemig szét nem válogatta. A szűz tálja azonban a világ maga, és nincs mese - se tündér nagynéni, se jóságos galambok -, a feladattal neki egyedül kell megbirkóznia. A Szűz gondos, alapos, és tisztában van azzal, milyen fontosak a részletek - hiszen az ördög is azokban lakik.

A Mérleg folyvást azt kérdezi a külvilágtól, amit Hófehérke meséjében a szépséges mostoha a varáztükrétől: "Ki a legszebb a világon?" Azonban, miként mesebeli elődjét, őt sem a kíváncsiság hajtja, hanem egyes-egyedül a megerősítés utáni vágy. Az "igen" és a "nem" között szinte képtelen dönteni külső megerősítés nélkül. Illetve, ha már döntött akkor is biztatásra vár.

Ő az, aki mikor langyosat vesz a szájába, azon nyomban kiköpi. Inkább legyen jéghideg vagy tűzforró, csak középszerű ne! Odaadása teljes, elkötelezettsége végleges, nála az "örökké" azt jelenti: örökké, a "soha" pedig azt: soha. Ő a dudás, aki a pokolra megy, hogy megtanulja a dudát fújni. S ha már ott van, néha úgy dönt, még marad egy kicsit.

A Nyilas egy láthatatlan színpad díszletei között él. Csillárja rivaldafény, ruhája jelmez, beszéde drámai jambus, társasága tapsoló közönség. Legalábbis ideális esetben. S egy Nyilasnak minden eset elvben ideális. Olyan, mintha valamely felsőbb kaszthoz tartozna. Előkelő és arisztokratikus. Természetesnek tekinti, hogy kiváltságok illetik meg.

A Bak olyan, mintha szüntelen leendő köztéri szobrához állna modellt. Amikor szól, higgadt, amikor cselekszik, átgondolt, amikor dönt, megfontolt. A Bak csúcsra tekint. Közben gondosan a lába elé néz, hogy minden kis lépéssel előrébb és följebb jusson.

Lényében alapvető kettősség lakik. Nála jobban senki nem képes egy szervezet, munkahely, egyház vagy emberi kapcsolat tökéletesebben illeszkedő részév válni. S ugyanígy, senki nem képes nála váratlanabbul, a legcsekélyebb átmenet és előjel nélkül hátat fordítani mindennek, s homlokegyenest ellenkező irányba indulni.

A Halak számára a világ kissé homályos, a körvonalai szétesők: mintha tejüvegen át nézne mindent. Ahol más ember hangosan és magabiztosan mozog, ott a Halak tétovává és bizonytalanná válik. Gyakran saját szádékaival, céljaival sincs tisztában - még abban sem biztos, hogy tényleg ő akarja-e azt, amit tesz, vagy valaki más.